Úgy két hónappal ezelőtt - egy pénzintézet megbüntetése kapcsán- nagy visszhangot kiváltó cikket írtam arról, hogy a bankok szinte jobbágysorsban tartják az ügyfeleket. Azóta fordult egy kicsit a világ, mert annyian panaszkodtak, hogy - visszatérve a középkorba - a király(mostani nevén az állam) és segédje (a PSZÁF) megpróbáltak valamit enyhíteni a jobbágyok sorsán.

Lássuk milyen eredménnyel?
A legnagyobb hitelintézetek bevonásával egy magatartási kódexet fogadtak el a pénzintézetek.
Egy önkéntes aláíráson alapuló, az önszabályozás eszközét alapul vevő dokumentum van már, a jogszabályi környezet helyett. Le is mondott a Bankszövetség elnöke, egyből akadt olyan bank, amely kifejezte, nem kíván az aláírók között szerepelni. Aligha kell sokat rágódni azon, hogy megfelelő jogszabályi rendelkezések esetén aligha bújhatna ki egy hitelintézet bármifajta, törvény vagy rendelet által szabályozott kötelezettsége alól.

Nézzük a Kódex gyengeségeit:
1.A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete a későbbiekben sem bírálhat el egyedi jogvitákat, a Kódex pedig nem ösztönöz arra, hogy a fogyasztók által igénybe vett békéltető testületi eljárásokban a vállalkozások alávetési nyilatkozatot tegyenek.

2. A Kódex csupán a jövőben adhat segítséget. Nem rendezi a jelenlegi, már megkötött jogviszonyokhoz, szerződésekhez kapcsolódó problémákat, tehát, aki már bajban van, a Kódex alapján sehová nem fordulhat támogatásért.
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (a továbbiakban PSZÁF) ugyan a Kódexhez nem csatlakozó intézmények listáját nyilvánosan közzéteszi, de ez aligha segít a fogyasztóknak. Legyünk optimisták, reméljük hogy a PSZÁF „a Kódexhez csatlakozó intézmények körében a Kódex valamennyi rendelkezésének betartását folyamatosan ellenőrzi"
Ez igen, csettinthetnénk, majd józanodjunk vissza. Ha a PSZÁF meg is állapítana valamit, a megállapítások következménye ebben az esetben is csak a honlapon való közzététel.

Nemrégiben olvastam egy fogyasztóvédelmi szakdolgozatot, amely többek között azt elemezte, hogy amióta joga van a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságnak a honlapján közzétenni a jogerős határozatokat.(magyarul elolvasható hogy az olvasók közelében lévő TESCO kapott-e büntetést, s ha igen: miért? ) volt olyan regionális szervezete a fenti hatóságnak, nevezetesen a NFH Közép-magyarországi Regionális Felügyelősége, amelyik egész egyszerűen nem tette közzé a saját jogerős határozatait. (Ide tartozik Budapest és Pest megye) Szóval a honlapon való közzététel nagyjából annyit használ, mintha a pénzügyi erdőben a vadász elkiabálná magát, hogy a farkasoknak nem szabad ezentúl az őzeket megenni, mert ha ilyet tapasztalna a vadász akkor kihirdetheti, hogy melyik farkas evett őzet.

A Kódex azon mondta a kedvencem, mely szerint „a hatályos magyar jogszabályokat erkölcsi normák figyelembe vételével kiegészítve erősítik az elégedett fogyasztókért folytatott piaci versenyt". Számomra rendkívül megható az erkölcsi normák emlegetése, ám a mai piaci viszonyokat és az egyenlőtlen helyzetben lévő két fél -a bankok és az ügyfelek- közötti különbséget figyelembe véve nehezen tudom elképzelni a látványos összeborulást.

Hogy örvendetes dolgot is említsek: jó az hogy a Kódex hatálya a hitelintézetek mellett kiterjed az összes lakossági hitelezéssel foglalkozó pénzügyi intézményre, a hatékonyság azonban megint csak annak függvénye, ténylegesen mennyi pénzügyi intézmény írja alá a Kódexet, s az aláírók közül kik tartják be.

A felelős hitelezés általános normái

A fenti címet viselő szakasz olyan szabályokat tartalmaz, melyek vagy megfoghatatlanok, vagy feltétlenül törvényi szabályozást igényelnének. Idemásolok egy ilyet „a hitelezők csak eszközfedezeti alapon, jövedelem vizsgálata nélküli hitelt korlátozottan nyújtanak", ez például a törvényi szabályozás után kiált..

Azt hitten leesek a székemről, amikor ezt olvastam „a hitelezők ügyfeleiknek a nyújtandó szolgáltatásról korrekt és teljes körű tájékoztatás adnak."

Miért: eddig talán nem volt ilyen kötelezettsége a pénzintézeteknek?

Az már a közröhej körébe tartozik hogy a Kódex szerint „olyan fogyasztó magatartását veszik alapul a hitelezők, aki ésszerűen tájékozott, az adott helyzetben elvárható figyelmességgel és körültekintéssel jár el"
Mindezt egy olyan országban, ahol a pénzügyi alapismereteket nem oktatják, de a cserebogár felépítését órákig taglalják.

Érdemes lenne itt abbahagyni és legyinteni a Kódexre, de ne tegyük. Sokkal fontosabb lehet(ne) ez annál, hogy a gyengeségek felvázolása kapcsán kifejtsük: használhatatlan az egész. Aludjanak egyet az olvasottakra, vannak még jó híreim is. Nemsokára folytatjuk.