Az elmúlt 100 év második legnagyobb tőzsdei árfolyamesésén vagyunk túl. A mondat első felének állítását senki sem vitatja. Na de azt hogy túl lennénk ? A média elkerülhetetlenül életünkre telepedik, nem beszélve a sötét belpolitikai válságról. Ebben a rossz hangulatban könnyen járhatunk úgy, hogy alig vesszük észre: nem csak a természetben van megújulás, a világ tőzsdéi is az idei tavasz sebességével robbantanak.

Nézzük az előzményeket, és nem utolsó sorban a párhuzamokat:

Az elmúlt 100 év első nagy válsága 1929-33 között zajlott. Akinek nem ismerősek az évszámok: a kapitalizmust, sőt a világ demokráciáit is rendesen megtépázó világgazdasági összeomlást élt át a világ azokban az években. A kiutat olyan intézkedések hozták, amelyekhez hasonló nagyságrendűeken törik a fejüket a mai G-20-ak. Akkor a legnagyobb tőzsdeindex (az az érték, amelyik a tőzsdén legbefolyásosabb, legnagyobb számban forgó cégek papírjai értékének az átlagát mutatja) egy 2 év és 10 hónapig húzódó  időszakban az egytizedére esett vissza. Ám a termelési válságot hónapokkal megelőzve kezdett el növekedni, hogy azután a fordulót követően 90 nap leforgása alatt 60%-ot ugorhasson, és 5 év alatt összesen 450%-ot teljesítsen.

Akkor túltermelési válság volt, amit a nemzetközi pénzmozgásokat szabályozó eszközök alkalmatlansága súlyosbított. Napjainkban az amerikai (és fejlett világ-beli) ingatlan-lufi bázisán hitellel finanszírozott túlfogyasztási válság bontakozott ki. Az eredményeit jól ismerjük: a reálfolyamatok megtorpantak (GDP visszaesések), globális munkanélküliség, a fogyasztás drámai esése (autóipar, háztartási gép- és elektronika) cégpusztulás, a hitelpiac megfagyása.

Amiről viszont eléggé keveset lehet olvasni a honi sajtóban: Mintha fordulna a tőzsdék világa! Az amerikai DOW és társai 2009. március 5. és április 3. között 20%-ot emelkedtek. Hát igen, gyorsuló világunkban még a történelmi méretű válságok is felgyorsultak. A tőzsdei esés most lassú csökkenéssel indított 2007 novemberében, hogy közel egy év múlva zuhanjon nagyokat. Ezekből a mélypontokból látszik most kikapaszkodni az indexek világa, elismerésre méltó produkcióval. Az egyik legjobbat most is a HSI (Kína Hongkong) +28%-kal, de a DOW már említett +20%-a sokkal meggyőzőbb és szokatlanabb, mint a viszonylag újnak számító kínai piac. Persze szót érdemel Brazília is: +48%  3 hónap alatt! Ne feledkezzünk meg arról az érdekes hírről sem, mely szerint márciusban (igen, 2009-ről van szó!) Kínában az új autók értékesítése csúcsokat döngetett: ez már a reálgazdaságból származó első fecske a jó hírek világából.

„Jó, jó de mit kezdjek én ezzel, aki nem értek a kérdéshez? Amit itt olvastam annak világos az üzenete: most, most, most! De honnan tudjam én, hogy melyik országba mikor, és egyáltalán hogyan? Egyáltalán miért is kell nekem erről tudom ?! Lesz nekem ebből biztosabb állásom, nyugdíjam, a gyerekemnek iskolája?"  Nagyjából így foglalható össze azoknak a laikus embereknek a véleménye, akik eddig elolvasták a fentieket, vagy vették a fáradtságot, és ennyi információt megértettek a válságból.

Ezen a honlapon már sokat olvashattak arról, hogy a mélyen tisztelt publikum („polgárok" , „zemberek", „lakosság", stb.) tudomásul kell vegye egyszer és mindenkorra: bármilyen színű egy kormány vagy bármennyire is fejlett országé az a kormány, legyen bármilyen berendezkedésű az a kormány, egyszerűen képtelen csak állami szinten megoldani az idős generáció életét, a fiatal generáció taníttatását, lakhatását, a teljes foglalkoztatottságot. Tehát magad uram! Ezt becézik öngondoskodásnak manapság. A gondoskodás pedig ebben az értelemben a modern társadalomban bizony egyetlen szóval azonosítható: pénz. Helyben is volnánk. Mert ugye a tőzsdék és indexek világa az a pénzpiac világa. Itt próbál meg kereskedni az amerikai háziasszony, a frissen nyugdíjazott német honpolgár, a semmi közepén juhokat tenyésztő ausztrál farmer, a tanfolyamokon okosodó magyar számítógépes guru. Na meg itt dolgoznak azok a profi brókerek is, akiket évekig egyetemeken képeztek, majd pedig tapasztalt kollégák felügyelete mellett gyakoroltak, és akik a laikusok próbálkozásain elég jól keresnek maguknak és klienseiknek. Mert a pénzzel csinálni kell valamit, ha már nagy nehezen megkerestük és gondoskodni szeretnénk magunkról, a családunkról és netán nem elégszünk meg a bankbetétek nyújtotta langymeleg értékmegőrzéssel. „Igen, de most tanuljam meg én is...?" Hát ez az, amit nem tudok jó szívvel tanácsolni, hacsak nincs rá pár ráérős évünk és elgyakorlatozható pénzecskénk.

Tanácsom inkább úgy szól, hogy forduljon szakemberhez! Nézzen bele egy profi által mutatott tükörbe, nézzen szembe az Ön saját pénzügyi valóságával:

• vannak-e tervei, korrekten megfogalmazott pénzügyi céljai,
• azok mennyire vannak összhangban az anyagi helyzetével,
• mit is tett ezekért a céljaiért,
• mennyire hatékony amit tesz a pénzével,
• van-e lehetősége rá, hogy a pénze, vagy a havi megtakarítási lehetősége jobban működjön, mint eddig.

A sokéves tapasztalatom azt mutatja, bizony kell egy bátran meghozott döntés ahhoz, hogy ezt az első lépést egyáltalán megtegye, kedves olvasó! Bizony kellemetlen szembesülni a rideg számok kétszer kettőjével, ahelyett, hogy egy kedves, mosolygós „pénzügyi tanácsadóval" arról álmodozzunk közösen, hogy milyen nagyszerű lesz amikor nyugdíjas korunkban körbeutazzuk a Földet, vagy lakáskulcsot adhatunk át az unokánk (gyerekünk) diplomakiosztó ünnepségén.

Tehát: itt az ideje leszállni a rózsaszín felhőkről, számoljunk, de gyorsan, mert a pénzpiacon - mint feljebb láthatták - most komoly lehetőségek bontakoznak  a szakemberrel közösen,  pontosan megfogalmazott, igen kiszámolt (!) célok elérésére.