Ezúttal nem Remarque híres regényéről értekeznék, hanem sokkal prózaibb témáról: a nyugdíjaskor gyönyöreiről és szenvedéseiről. Mielőtt azt hinnénk, hogy boldog hetvenes és nyolcvanas éveiket taposó turisták özönlik majd el kis hazánk gyógyfürdőit, csak egy picit nézzünk körbe, mi van a Lajtán túl?

Kevesen tudják, hogy Nyugat-Európában elvileg két nagy rendszer létezik. Az egyikbe sorolhatnánk Hollandiát, Svédországot, Svájcot, Nagy-Britanniát, ahol a nyugdíj-megtakarítások elérik, vagy  meghaladják a GDP száz százalékát, s ezért is  azok a rendszerek hosszabb távon is fenntarthatók.  

Ezzel szemben Németországban, Olaszországban, Franciaországban és Spanyolországban felosztó-kirovó rendszerek működnek,  s az állami nyugdíj intézménye technikai értelemben már most csődben van.

Ezekben az országokban egyre több nyugdíjasnak egyre kevesebb aktív dolgozó termeli meg azaz közvetve fizeti a nyugdíját. A reformtörekvések heves tiltakozást váltanak ki. Például  Franciaországban a mozdonyvezetők a gőzmozdonyok időszakában kivívott korai nyugdíjba menetel kedvezményéért harcolnak, pedig a mai korszerű villanymozdonyokban könnyű munkát végeznek, azaz nem kell szenet lapátolniuk a kazánba. De ők továbbra is ötvenévesen akarnak visszavonulni. Mielőtt átugrunk a tengerentúlra, csak ismerőseik listáján szaladjanak végig gondolatban, hány korkedvezményes,  jó pénzért „rokkantosított", vagy éppen hamarabb nyugdíjba vonult  embert találnak tágabb környezetükben?  

Amerika a biztonságot választja?  

Az Egyesült Államokban látványos eltolódás megy végbe az élet- és nyugdíj-biztosítási piacon. A "baby boom" nemzedék tagjai, azaz a második világháború után születettek, eddig a vagyon felhalmozását tartották szem előtt, olyan befektetési alapokba fektettek, ahol a vagyon növekedése fontosabb volt a kisebb, de biztonságosabb hozamnál. Most, hogy  közeledik a nyugdíjba vonulásuk időpontja, pénzügyileg is kicsit visszavonulnak, mozgósítják a felgyűlt tartalékokat.  

Szakértői számítások szerint 2010-ig hatszázmilliárd dollár mozdul meg, szabadul fel a nyugdíjalapokban. Ennek hatása a piacra egyelőre nehezen mérhető fel pontosan, de annyi bizonyos, hogy a nyugdíjas évekre új termékek érkeznek majd  a pénzügyi befektetések piacára. 

A vagyonosak körén kívül is van élet, csak kérdés, hogy milyen?

Ne felejtsük el, az Egyesült Államokban 50 millió ember van egészségbiztosítás nélkül, s nem sokkal kevesebben mindenfajta biztosítás nélkül élnek. Az igazi nagy kihívás az Egyesült Államok számára, hogy miként oldja meg, képes-e, vagy akarja-e megoldani ezen milliók gondjait. 

És nálunk?

Persze nincs 50 millió problémás ember, nyugdíj nélkül vegetáló vagy létminimum alatt tengődő?  Hányan vannak és hányan lesznek úgy tíz év múlva? Ön is közéjük fog tartozni? Tudja hány év „ szolgálati ideje van?"

Tudja mennyi lesz a nyugdíja? Megközelítőleg sem?

Mit gondol: aki egy szakadék felé közeledő vonatban üldögél, annak várni kell a zuhanást, meg kell húzni a vészféket, vagy ki kell ugrani? 

Vészfék meghúzásához, kiugrási tanácsokhoz kattintson az alábbi linkre