Kína decemberben, az egymást követő második hónapban ismét csökkentette amerikai kincstárjegy-állományát.Az AP jelentése szerint az állomány decemberben 4 milliárd dollárral, 892 milliárd dollárra csökkent. Az előző hónapban Kína 11,2 milliárd dollár értékben adott el amerikai kincstárjegyeket. Egy évvel ezelőtt Kína még közel 895 milliárd dollár értékben birtokolt amerikai államkötvényeket.

Mindennek ellenére, Kína továbbra is az amerikai államadósság legnagyobb tulajdonosa. A hírügynökség szerint a washingtoni kormány óriási összegben ad el államkötvényeket a rekord összegű deficit finanszírozására. Prognózisok szerint az idei deficit összege eléri az 1,65 ezer milliárd dollárt, az eddigi legmagasabb szintet.

Tavaly a hiány összege 1,3 ezer milliárd dollár volt. Az amerikai kincstárjegyek iránt külföldön jelentkező kereslet csökkenti az adósságpapírok kamatát, ezért Washington számára létfontosságú a külföldiek érdeklődésének fenntartása.

Japán 883,6 milliárd dollár összegű amerikai kincstárjegy-állománnyal rendelkezik, Nagy-Britannia pedig 541,3 milliárd dollár összegű amerikai adósságot birtokol. Az amerikai kincstárjegyek mintegy kétharmada külföldi kormányok és központi bankok tulajdonában van.

eubusiness.com: Portugália egyedül nem képes megbirkózni a válság támasztotta kihívásokkal

Az elmúlt napokban ismét „kódolt vészjeleket" küldött az Európai Uniónak Portugália, amelynek egyre nagyobb terhet jelent adósságainak önerőből történő visszafizetése.
„Egy ország egyedül nem képes megbirkózni a válság támasztotta kihívásokkal. Mi tesszük a dolgunkat, de emellett európai részről is kellenek olyan erőfeszítések, amelyek stabilizálják az eurót. Szükségünk van erre a támasztékra annak érdekében, hogy erőfeszítéseinket siker koronázza" - idézte az eubusiness.com Fernando Teixeira Dos Santost.

A pénzügyminiszter a sokat emlegetett mentőcsomag esetleges igénybevételéről nem beszélt, de - némileg homályosan fogalmazva - megjegyezte: a portugál kormány intézkedései mellett "szükség lenne egy úgynevezett eurózóna-dimenzióra." Ami az intézkedéseket illeti, Lisszabonnak "nagyon kemény megszorítások", reformok bevezetésével már sikerült elérnie, hogy 2010-ben az államadósság két százalékponttal csökkenjen, mondta a politikus. Egyúttal azonban figyelmeztetett arra, hogy "még sok nehéz hónap áll előttük."

Az egyik legkomolyabb problémát az okozza, hogy az elmúlt napokban ismét rekordszintre -7 százalék fölé -emelkedett a tízéves államkötvények hozama. Korábban a pénzügyminiszter a hét százalékot nevezte "fájdalomküszöb"-nek a refinanszírozás szempontjából, elemzők pedig ezzel párhuzamosan arra figyelmeztettek, hogy ennél magasabb kamatterheket a portugál gazdaság nem lesz képes elviselni.

Neue Zürcher Zeitung: Magyarország, a közép és a szemmérték

Magyarországon a politikát egyik oldalon sem kompromisszumkeresésként fogják fel, a sajtóban és a parlamentben a két oldal gyakran kölcsönösen megpróbálja elvitatni egymás létjogosultságát - írja Andreas Oplatka
Magyarország, a közép és a szemmérték címmel közölt hosszú írást a svájci konzervatív Neue Zürcher Zeitung (NZZ) nemzetközi kiadása Andreas Oplatka történész, újságíró, a lap korábbi szerkesztője tollából.

Magyarországon a rendszerváltás óta újra mozgásba lendült a hajóhinta - írta, Karinthy Frigyes egyik írását felidézve. A privatizációval együtt járó vita mellett Magyarországon két, egymással szemben máig ellenséges politikai tábor is kialakult. A történelmi okok egyikét a tárgyalásos átmenetben látja Oplatka és abban, hogy a kommunisták, "köztük nem egy szélkakas", politikailag aktívak maradtak, s hogy "szocialista pártjuk vetélytárs nélkül képviselte az egész baloldalt".

Modern liberális párt nem tudta megvetni a lábát Magyarországon. A Fidesz 1994 után nemzeti konzervatív irányba kanyarodott el; a Szabad Demokraták Szövetsége nem kevésbé kétséges fordulatot hajtott végre, amikor 1994-ben a "szocialista-exkommunista választási győztes" MSZP-nek állandó koalíciós partnerként állt a rendelkezésére - írta.

A 2002 és 2010 közötti baloldali kormányok időszaka a gazdasági sikerekben legszegényebb és a hajmeresztő korrupciós ügyekben leggazdagabb évek voltak a rendszerváltás óta. A számlát a 2010-es választásokon nyújtották be a választók: a Fidesz kétharmados többséget szerzett, a "szélsőjobboldali" Jobbik 17 százalékot. Nyugat-Európa, jelesül a német nyelvű sajtó, amely a magyar baloldalnál csak bocsánatos bűnöket fedezett fel, az első naptól kezdve figyelemreméltó ellenségességgel fogadta az Orbán-kormányt. "A Fideszt keverték a rasszista Jobbikkal, Orbán pártját félig vagy egészen fasisztának tartották". A szabaddemokraták szellemi mentorai "erőteljesen kongatták a vészharangokat egy állítólag közeledő diktatúra miatt", "őszinte aggodalmaikat és félelmeiket, de frusztrációjukat és pánikhangulatukat is bevitték a nyugati sajtóba, köztük ebbe a lapba (az NZZ-be) is".

Azt, hogy a Fidesz-kormány visszaszorította a Magyar Gárdát, csak itt-ott jegyezték meg - mutatott rá egyebek között a szerző. A bírálók számára újabb témák kínálkoztak, és az Orbán-kormány szolgáltatott is ilyeneket. Oplatka szerint a bankok és a nagyvállalatok felháborodását elengedhetjük a fülünk mellett, "súlyosabban esik a latba, hogy az állam ráteszi a kezét a magánnyugdíjpénztárak vagyonára, nem azért, mintha veszélybe kerülnének a nyugdíjak, hanem a vállalkozás szabadsága miatt. A kormányra azonban Brüsszel nyomása nehezedik" - írta. A kormány olyan intézkedések után kutat, amelyek - egyelőre - nem fájnak a lakosságnak. Sokáig azonban nem tarthat a türelmi idő - tette hozzá.

A tulajdonképpeni botrányt a médiatörvény váltotta ki. A szerző úgy látja, a törvény szövege többféleképp értelmezhető megfogalmazásokat tartalmaz. Ezek "magukban foglalják az állami beavatkozás és a kemény bírságok lehetőségét", s ez egy demokráciában elfogadhatatlan. Pártpolitikailag motivált cenzúra a mai Magyarországon nehezen lenne elképzelhető, de szükség van egyértelmű törvényi szabályozásra, és arra is, hogy a Fidesz megváljon azoktól a támogatóitól, akik a médiatörvényről most fellángolt vitát rasszista felhangokkal kísérik - fogalmazott.

Szükséges és hasznos volna azonban egy kicsivel több arányérzék Nyugat-Európában is. Az utóbbi hetekben "egy totalitarizmus felé haladó országról" beszéltek, Magyarországot "bacilusnak" nevezték, Budapestet "az európai antiszemitizmus fővárosának". Ebben a környezetben azok a vélemények, hogy Magyarországon bevezették a cenzúrát és megszüntették a sajtószabadságot, mérsékeltnek számítanak. "Az, hogy Magyarországon a közmédiában politikailag motivált cserék zajlottak le, mindenesetre igaz és zavaró. Hihetőbb volna azonban a hangos európai kritika, ha például Franciaország ellen is irányulna, ahol a hatalomváltások után hasonló eljárás szokásos" - olvasható a cikkben.

Magyarországon a politikát egyik oldalon sem kompromisszumkeresésként fogják fel, a sajtóban és a parlamentben a két oldal gyakran kölcsönösen megpróbálja elvitatni egymás létjogosultságát. A Fidesznek - írta Oplatka - éppen most, erőteljes többsége birtokában jó tenne, ha a régi tanácsot követné: "dac a vereségben, nagyvonalúság a győzelemben".

Az ország ugyanakkor még mindig átmeneti időszakot él, vádaskodásokkal és kemény adok-kapokkal. "Ezt lehet nem szépnek találni és helyteleníteni. Azonban tudomásul kell venni Kelet-Európának a konszolidált Nyugatétól eltérő történelmi helyzetét, egy kicsit hátradőlni és a magyar esetben megpróbálni ugyanazzal a mércével mérni a baloldalt és a jobboldalt." Mindenekelőtt bízni kell a fiatal demokrácia önkorrekciós képességében és a megoldást rá kell bízni a magyarokra - írta Andreas Oplatka.

New York Times:Az amerikai állam is felelős a válságért

A Wall Street, a Federal Reserve (Fed), valamint Bill Clinton és George W. Bush adminisztrációja is felelős a 2008-ban kezdődött globális recesszióért - derül ki a New York Times birtokába jutott, a válság okait elemző vizsgálóbizottsági jelentésből, amelynek legfontosabb megállapítása az: elkerülhető lett volna a baj.A jelenlegi és a volt jegybankelnököt is bírálják: Alan Greenspan az állami kontroll gyengítésével előidézte, Ben Bernanke pedig nem vette észre időben az ingatlanpiaci buborékot.

A Bush-adminisztráció legnagyobb hibája a jelentés szerint az volt, hogy következetlen választ adott a pénzügyi szektor problémáira a válság kirobbanásakor. A kormány akkor először kimentette a Bear Stearns bankot, majd hagyta bedőlni a Lehman Brotherst. A vizsgálóbizottság szerint ez kiszámíthatatlanságot és pánikot okozott a pénzpiacokon. Nem kíméli a jelentés a demokratákat sem: az egyik legnagyobb hiba a folyamatban az volt, amikor Bill Clinton elnöksége idején egy szabályozási döntéssel tőzsdén kívüli ügyletek kikerültek a pénzügyi felügyelet hatásköréből. Mint írják, ez „kulcsfontosságú fordulópont" volt a válságot előidéző termékek létrejöttében.