Magyarország vezetői évtizedek óta ugyanazt az ostoba, kisstílű és veszélyes játékot űzik, csak az utóbbi években még bele is húztak. Az ország a pénzénél többet költ, ezért hitelt vesz fel, s rögvest elkölti.- ez a gyakorlat Az utolsó tíz évben már a lakosság is ugyanezt teszi: szeret fűnek-fának tartozni. Majd amikor az államot és polgárait finanszírozók elkezdenek aggódni, ezért ránk pirítanak, majd fenyegetnek, és végül megregulázni próbálnak bennünket, akkor egy kicsit összekapjuk magunkat.(Lásd még:Bajnai kormány) Ám a veszély elmúltával újult erővel költjük a másét, elvégre egyszer élünk!
Évtizedek óta a napnál világosabb, hol költ többet a lehetőségeinél az állam: a saját működésére és a jóléti ellátásokra (no meg az államadósság finanszírozására, de az már maga az okozat).
Az elmúlt tíz évben a kormányok lényegében egyetlen területhez nyúltak érdemben hozzá: az egészségügyhöz 2006-ban. Azon belül is csupán a gyógyszerkassza szerkezeti átalakítását végezték el: bebizonyítva, hogy gyakorlatilag ugyanolyan színvonal kihozható a korábbi állami kiadásnál negyedével kevesebből is.
Most itt a lehetőség: nagy legitimációval rendelkező kormány, határozott vezetővel.

Előttünk áll töméntelen feladat!

A végletekig legatyásodott, feudális jogokkal, paraszolvenciával megtámogatott, szinte földesúri jogokkal rendelkező főorvosok és professzorok vezette egészségügy, nyomorgó asszisztenciával, fillérekből éldegélő nővérekkel, félig leomlott kórházakkal és rendelőkkel.

A sokszor átszervezett oktatási rendszer, mélyen alulfizetett pedagógusokkal, egyre butuló diákokkal. A helyzet elodázásra felhígított egyetemekkel és főiskoláknak nevezett továbbvegetáló intézményekkel, majd onnan kiömlő, nagyrészt elhelyezkedésre képtelen, nyelvet nem beszélő „diplomásokkal".

A végletekig elaprózott önkormányzati rendszer, minden csepp falu élén álló megélhetési polgármesterrel.

A beruházásokat átszövő korrupciós háló, benne a legnevetségesebb takarékoskodással megfojtott, ezért mutyizni kényszerülő pártokkal, milliárdos pártpénztárnokokkal és kijáró legényekkel.

A sort még folytathatnánk, bizonyára mindenki tudna még hozzátenni. Épp ezért nem is a tökéletes lista megalkotása a feladat, hanem a kérdés megválaszolása

Hogyan lehet innét feljönni - az országnak?
Az első feltételnek talán az önismeret tűnik. Hogy legalább arról legyen egy közös tudásunk, hogyan és miért mentünk lefelé. Hogy mindaz, ami történt, mennyire közvetlen összefüggésben áll a reformok elmaradásával az önkormányzati rendszerben, az államigazgatásban, az oktatásban, az egészségügyben.
Aztán el lehetne el kellene kezdeni az egészet, elölről, másképp.
Ki fogja ezt megtenni?