A Magyar Nemzeti Bank a bankok erőfölényének megszűntetése és a hiteltörlesztők fokozott védelmének érdekében már korábban jogszabályok megalkotására tett javaslatot. Az MNB által kidolgozott megoldáscsomag célja hasonló, mint a Rogán Antal és Kósa Lajos képviselő urak által felvetett 8 pont szándéka, ugyanakkor az MNB javaslatai figyelembe veszik az üzleti környezet kiszámíthatóságát, nem rontják a bankok hitelezési hajlandóságát, így támogatják a magyar gazdaság fellendülését.

A Magyar Nemzeti Bank már többször jelezte a bankok erőfölénnyel való visszaélésének problémáját és kezelésének szükségességét. A bankok erőfölénye főként a hiteltermékek árazásában jelenik meg, így a jegybank úgy látja, hogy az ügyfél és a bank viszonyában ezen a ponton szükséges beavatkozni. Ezért az MNB azt javasolta a jogszabályalkotásért felelős Kormány számára, hogy alkosson jogszabályt, mely szerint a fogyasztók számára kétféle hiteltermék kínálható a jövőben:

nem növelhető felárral referenciakamathoz kötött vagy

hosszabb (években mérhető) kamatperiódusra rögzített kamatozású termék;

illetve e szabályok a fennálló hitelállományra is alkalmazandóak legyenek.

Ezen túl menően, egyetértve a PSZÁF által felvetett, a devizahitelek törlesztési árfolyamával kapcsolatos problémával, felhívta a jogalkotó/szabályozó figyelmét olyan jogszabály megalkotásának szükségességére, mely:

kizárja a törlesztésnél alkalmazott árfolyamrés ügyfelek számára hátrányos szélesítését;
korlátozza a marzs lehetséges mértékét;
illetve lehetővé teszi a hitelek devizában történő törlesztést is.

A nemrégiben napvilágot látott, Rogán Antal és Kósa Lajos képviselő urak által felvetett 8 pont szándékával, azaz a bankok erőfölényének megszűntetésével és a hiteltörlesztők fokozott védelmével a jegybank egyetért. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a javaslatok az ügyfél és a bank viszonyában nem a megfelelő ponton avatkoznak be, így a problémát valójában nem kezelik, sőt nem kívánt következményekkel járhatnak.

A képviselői előterjesztés közül a késedelmi kamat elengedésére, a hitelfutamidő egyoldalú meghosszabbítására és a „tiszta lapra" tett javaslatok (a banki követelésnek a fedezetül szolgáló ingatlan értékének 100 százalékában való maximalizálása) kiszámíthatatlan üzleti környezetet teremtenek és nagyban ronthatják az adósok hitel-visszafizetési hajlandóságát, illetve emiatt arra késztethetik a bankokat, hogy egyre kevésbé hitelezzenek. Így a beavatkozás látszólag védi az ügyfelek érdekeit, valójában azonban a hitelhez jutás megnehezülésén keresztül éppen a szándékolttal ellentétes hatást válthat ki.