Minél előbb a bruttó hazai termék (GDP) három százaléka alá kell mérsékelni a költségvetés hiányát - az unióval és a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) folytatott tárgyalások megszakadása óta a magyar kormány több vezetője is e kijelentéssel igyekezett lecsendesíteni a befektetők és a piacok hétfőn megbokrosodott kedélyét. Orbán Viktor miniszterelnök is hitet tett a 3 százalék alatti deficit mellett. A célban tehát -legalábbis a kinyilatkoztatások szintjén - van egyetértés, a hogyanban azonban úgy tűnik, nincs.
Sok jel mutat arra, hogy az igazi problémát a - szükséges de különböző okok miatt még nem elindított alapvető szerkezeti változás és válságmenedzselési lépéseken kívül az okozza, hogy megjósolhatatlan volt - a hatalmon kívül beláthatatlan is - az a tartalék, ami az utóbbi években a magyar gazdaságra vízfejként, korrupcióként rárakódott, s aminek lefaragása révén súlyos százmilliárdokat lehet megtakarítani.

Hatalomra jutva azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy az új kormány rendíthetetlen szándéka miatt is a mozgástér a kiadáscsökkentés terén lényegesen nagyobb, mint elődjéé volt. A kiszervezések és egyéb szerződések felülvizsgálatáról, a bértömeg és adott esetben a létszám csökkentéséről, az intézmények racionalizálásáról szóló döntések jelentős megtakarításokhoz vezethetnek, de ez nem elég a deficit 3 százalék alá szorításához.

Az adócsökkentés meghirdetése után más területeken már nem lehet adót emelni, ezért vált nagyon fontossá a kormány számára a bankadó kivetése. Ha ezt sikerül racionális mederben és mértéken tartani, akkor akár vállalható lépés is lenne.
Tudjuk, bankadó más országokban is van, csak nem ekkora mértékben. A kockázat a pénzintézetek reakciójában van: a fiókteleppé válás, a kivonulás, a költségek ügyfelekre hárítása, és a sort még folytathatnánk.
A társasági adó módosítása - miszerint 500 millió forintos nyereségig a cégek 10 százalékkal adóznak a jelenlegi 19 helyett - szakemberek szerint alapesetben is éves szinten 100-120 milliárd forintot von el a költségvetéstől. A nagyobb cégek „osztódással", a nyereség megosztásával szintén könnyedén be tudnak kerülni a kedvezményes körbe, vagyis a társasági adó általános mértéke jövőre már az év egészében gyakorlatilag 10 százalék lesz. Ez további tízmilliárdokat jelent a büdzsének - mínuszban.

A hiány kordában tartása már az idén is jelentős nehézségeket okoz - az első hat hónap deficitje túllépett az 1033 milliárd forinton, miközben a 3,8 százalékos hiánycélnak 870-880 milliárd forint felel meg -, jövőre pedig több tényező is tovább rontja a büdzsé egyensúlyát.

„Nagyjából a bankadó kétszeresére, 400 milliárd forintra rúgó megszorításokra lehet szükség ahhoz, hogy jövőre teljesüljön a vállalt 3 százalék alatti államháztartási hiány" - derül ki a Raiffeisen Bank elemzőinek minapi közleményéből is. Eszerint az őszre tervezett második gazdasági akcióterv ezekről a megszorításokról szólhat, akár fizetéscsökkentés is jöhet a közszférában, vagy a szociális juttatásokat is mérsékelheti a kormány. Az sem elképzelhetetlen, hogy a bankokéhoz hasonló különadót vetnek ki a telekommunikációs és energiaipari cégekre, ami nemcsak az érintett ágazatok jövedelmezőségét vetné vissza, hanem az ország versenyképességét is

Mindezekből egyre világosabb, hogy a 2,8 százalékos jövő évi hiánycél teljesítésére csak komoly korrekcióval van lehetőség: a közszféra intézményi rendszerének gazdálkodásának további ésszerűsítése csak szükséges, de nem elégséges lépés. A költségvetésben nem lehet további jelentős megtakarításokat elérni mélyreható intézményi átalakítások nélkül, márpedig ezeknek a reformoknak jelentős időigényük van. A további időhúzás épp azért veszélyes, mert az elkerülhetetlen reformok mellett is előfordulhat, hogy a kormány valóban kénytelen lesz adót emelni. Tárgyalni pedig mindenképpen kell a nemzetközi szervezetekkel, elsősorban az unióval, ahol - immár jól látható - nem hajlandók engedni a kitűzött hiánycél teljesítéséből.