2010-ben a világgazdaság a vártnál erőteljesebb növekedést, összességében meglepően jó  teljesítményt, várhatóan minimum 5 százalékos dinamikát mutatott. Csökkent a távolság a fejlett és a feltörekvő országok között, hiszen az előbbieknél 3, az utóbbiak körében 7,1 százalékkal nőtt a bruttó hazai termék. Az 1,7 százalékkal bővülő eurózónán belül eddig még nem tapasztalt aszinkronitás alakult ki a növekedés tekintetében, a válságrégiókat ugyanis továbbra is recesszió jellemezte, míg Németországban 3,5 százalékos GDP-dinamikát mértek.
A vártnál pozitívabb világtrendben fontos szerepet játszott a keynesianus válságkezelés és az év egészében fennmaradó laza monetáris politika.
A válság előtti szint megközelítését jelentő dinamikus növekedés mellett a világgazdaságot 2010-ben is jelentős feszültségek terhelték. Ezek közül a legjelentősebb a fejlett régió számos országában jellemző hatalmas államháztartási hiány volt. 2010-ben az eurózóna összességének államháztartási hiánya több mint kétszerese volt a maastrichti kritériumokban megfogalmazott 3 százaléknak. Az eurózóna perifériájának pénzügyi turbulenciái mellett 2010-ben feszültséget jelentett néhány feltörekvő ország gazdaságának túlfűtöttsége és az inflációs nyomás emelkedése.
A konjunktúra beindulását késve és kevésbé követte a munkaerőpiac javulása. Az Európai Unióban, az USA-ban, Kínában és Indiában mutatkozó 10 százalék körüli munkanélküliségi ráta komoly társadalmi feszültségeket okoz, ami törékennyé teszi a beindult növekedést.
A nekilóduló növekedésben kiiktatódott az előző évi recessziót kísérő defláció, illetve gyorsult az áremelkedés üteme. Az olajárszint kb. 28 százalékkal nőtt. A világkereskedelem volumene a 2009. évi kétszámjegyű zuhanás után 10 százalék fölött bővült, ami 1950 óta a legnagyobb ütemet jelentette.

A külföldi közvetlen tőkebefektetések az UNCTAD becslése szerint - a 2009. évi közel 40 százalékos zuhanás után - globálisan stagnáltak, regionálisan pedig jelentős különbségeket mutattak. A fejlett országokban továbbra is estek - összességében közel 7 százalékkal. A feltörekvő-fejlődő régióba viszont közel 10 százalékkal több FDŐ áramlott, mint 2009-ben. A legnagyobb növekedést Latin-Amerikában mérték (több mint 20 százalékost), de Délkelet-Ázsiába is közel 18 százalékkal több befektetés érkezett, mint 2009- ben. Kínában viszonylag mérsékelt, 6 százalék körüli volt a külföldi beruházások növekedése.

MAGYAR GAZDASÁG

A globális válság a magyar gazdaságban - akárcsak az unió országaiban - 2009. második negyedévében érte el a mélypontját. Innen kezdve a visszaesés enyhült, majd 2010-ben lassan növekedni kezdett a bruttó hazai termék, amely az előzetes adatok szerint 1,2 százalékkal nőtt. Minthogy azonban ez az ütem elmaradt az eurózónabeli átlagtól, lemaradásunk Európa fejlett országaitól tovább növekedett. Nálunk a válság is mélyebb volt, és a válság előtti stabilizációs évek alatt is tágult a szakadék az egy főre jutó GDP tekintetében.
A szerény növekedés a külpiacok húzóhatásának volt köszönhető, a belső kereslet ugyanis továbbra is csökkent, csak a visszaesés mélysége enyhült 2009-hez képest. Mindaz, ami pozitívumként jelentkezett az elmúlt esztendőben, az az exportnak volt köszönhető. Így ágazatilag nézve a feldolgozóipar teljesítményének, valamint a kivitelhez kapcsolható szállítási, logisztikai tevékenységek felfutásának. A nettó export 2,2 százalékponttal járult
hozzá a 2010. évi magyar GDP termeléshez, amivel szemben levonásként jelentkezett mind a belső felhalmozás, mind a fogyasztás.

A felhalmozáson belül megkezdődött ugyan az exportra termelő kapacitások bővítése (ám szigetszerű maradt), de a lakásépítések zuhantak, és megtorpantak az uniós forrásokhoz kapcsolódó infrastrukturális fejlesztések is. E két utóbbi körülmény eredményezte azt, hogy az építőipar recessziója - a többi ágazattól eltérően - 2010-ben még mélyebbre süllyedt. A háztartások fogyasztásának további - bár az előző évinél mérsékeltebb - visszaesése
annak ellenére következett be, hogy a személyi jövedelemadó-rendszer átalakításának köszönhetően a reálbérek - a magasabb infláció ellenére is - emelkedtek. A fogyasztást visszafogta a lakosság pénzfelhasználásának változatlanul erős óvatossági motiváltsága, amit fenntartott
- a munkaerőpiac feltételeinek romlása (a javuló konjunktúrával nem tartott lépést a foglalkoztatás bővülése, a munkanélküliség rátája emelkedett),
- a hiteltörlesztő részletek megemelkedése (a júniustól újból gyengülésnek induló forintárfolyamok nyomán).
A háztartások csökkentették hitelkeresletüket és növelték megtakarításaikat, aminek következtében a magyar gazdaságban szokatlanul magasra emelkedett a GDP arányában számba vett nettó megtakarítási ráta. Ennek pandanjaként érthető, hogy folytatódott a kiskereskedelmi forgalom zsugorodása.
A belső piacokon meginduló készletfeltöltés, amely a növekedés másik, keresletoldali húzóerejének bizonyult, szintén az exporthoz kapcsolódott. Minthogy azonban a kivitel felfutását - a visszaeső belső kereslet okán - az import nem követte, a nettó exporttöbbletből soha nem látott méretűre duzzadt a külkereskedelmi mérleg aktívuma. Ez nagymértékben hozzájárult az ország külső finanszírozási képességének javulásához.

A belső egyensúlyt jellemző államháztartás hiányát a konvergencia-programban szereplő 3,8 százalékos mértéket kevéssé meghaladó szinten sikerült tartani, de csak rendkívüli intézkedésekkel. Olyanokkal, amelyek hosszabb távra szólóan rongálják mind a gazdaság potenciális növekedését, mind pedig az egyensúlyi pályát. A háztartások nettó megtakarításai elégséges fedezetet nyújtottak az államháztartás túlköltekezésére. A gazdaság külső finanszírozási képessége a vállalkozások nettó megtakarítói pozíciójából következett, amit perspektivikusan nem tartunk kedvezőnek. A cégek bankrendszerrel szembeni nettó megtakarítói pozíciója majdnem megduplázódott a 2009. évihez mérten, aminek hátterében a hazai vállalkozói kör kedvezőtlen konjunktúra-kilátásai (a betétállományuk növekedett, nem a termelésük), illetve a bankok szigorodó hitelkihelyezései (a hitelek csökkentek) húzódtak meg.
A bruttó hazai termék valamivel kedvezőbben alakult volna, ha a rossz időjárás következményei (árvizek, belvizek) nem vetik vissza az agrárgazdaság teljesítményét.

PROGNÓZIS 2011-RE

Prognózisunkat a következő ismeretek és feltételezések mentén állítottuk össze.

 
Feltételezések a világgazdaság alakulására

 
1. A világgazdaság egészére 2011-ben viszonylag optimista, bár továbbra is kétsebességes növekedési prognózis fogalmazható meg. Bizakodásra, a „W" alakú pálya elkerülésére ad okot az egészségesebb szerkezetűvé váló növekedés, a lassan stabilizálódó foglalkoztatás és a pénz- és tőkepiacok helyzetének javulása. Ugyanakkor a konjunktúra lefelé irányuló kockázatát jelenti az eurózóna perifériájának szuverén adósságválsága, a más, fejlett országokban is magas államháztartási hiány és államadósság, valamint a gyorsan növekvő, túlfűtötté váló feltörekvő országok esetleges „hard landing"-je. Erre rakódott rá a 2011. januárban fellépő politikai földindulás az észak-afrikai és a közép-keleti államokban, ami növekvő olajár-kockázatot jelent. Mindezek okán azt várjuk, hogy a globális világgazdaság tavalyi, impozáns dinamikája 4,2 százalékra lassul úgy, hogy a fejlett országokban 2,3, a feltörekvő fejlődőkben pedig 6,3 százalék lesz a gazdasági növekedés.

Az Európai Unió, illetve az eurózóna esetében a lassulás erőteljesebbnek várható, mint az EgyesültÁllamokban, hiszen a költségvetési stabilizációknak növekedés-visszafogó hatásuk van. Az Egyesült Államokban viszont a 2010 végén elfogadott újabb ösztönző csomag hatásai fognak érvényesülni. A japán növekedésre vonatkozó prognózis - a földrengés, a cunami és az atomkatasztrófa jelenleg még fel nem mérhető hatása miatt- rendkívül bizonytalan. Kínában a gazdaság némi hűtését várjuk, ahol a GDP dinamikája ismét 10 százalék alá csökken. A világgazdaság felépülése továbbra is többsebességes lesz, s ennek következtében folytatódik az átrendeződés a fejlettek rovására, a feltörekvők javára.

Hangsúlyoznunk kell azonban a konjunktúra törékenységét. Az emelkedő olajárak hatása attól függ, hogy milyen magasságba, s milyen tartósan emelkednek. Ha nagyon magasra és hosszú időre, akkor a fogyasztók és a vállalkozások is visszafogják költésüket, ami nagy veszélyt jelent a világgazdaság növekedésére.

2. A magasabb olajáraknak felhajtó hatásuk lesz a fogyasztói árakra. Az inflációs veszély a feltörekvő országokban nagyobb, ahol a túlfűtöttség egyébként is árfelhajtó, s ezek a gazdaságok a leginkább energia-intenzívek. A fejlett országokban az inflációs veszély kisebb: gazdaságuk kevésbé energiaigényes, inflációs várakozásaik jól lehorgonyzottak, s a bérek, a munkaerőpiac sokkal rugalmasabb, mint volt a 70-es, 80- as években. Ezért összességében nem számolunk erőteljesen felpörgő inflációval, az 1970-es évekhez hasonló áremelkedésekkel.

3. 2011-ben a folytatódó gazdasági növekedés ellenére a munkaerő-piaci helyzetnek csak a lassú javulása várható. A gazdaságok élénkülése valamennyi régióban néhány százalékponttal veti vissza a munkanélküliségi rátákat.

4. A világkereskedelem volumene kissé lassuló ütemben fog nőni, várakozásaink szerint 8,5 százalékkal.

5. Prognózisunk szerint az idei évben globálisan is növekedésnek indulnak a közvetlen külföldi tőkeáramlások, amelyek 15 százalékkal lehetnek magasabbak, mint 2010-ben voltak. Ezt támasztják alá az erős vállalati profitok a multinacionális cégeknél, illetve az a kényszer, amellyel ugyanezen vállalatok találkoznak: beruházásokkal kell megalapozniuk a válság utáni időszakra szóló üzleti terveiket. Segíti a befektetések megvalósulását, hogy az országok nagy része kedvező gazdaságpolitikai környezetet kínál a külföldi beruházóknak. Kockázatot jelent ugyanakkor az árfolyamok volatilitása, a szuverén államadósságok, és a világgazdasági környezet általános alakulása.

FELTÉTELEZÉSEK A MAGYAR GAZDASÁGRA

1. Az elmúlt évi külpiaci kereslet-élénkülés már 2010 második felében is hatott a belső piacokra, ennek a tovagyűrűző hatásával - mérsékeltebb külső dinamika mellett is - számolhatunk.

2. A feldolgozóipari beruházások további élénkülése várható az exportpiacokhoz kapcsolódóan, ugyanakkor a kivetett válságadók korlátozzák a kapacitások bővítését. Ha késéssel is, de megindulnak az Új Széchenyi Terv kereteiben az uniós pénzekkel is támogatott fejlesztések, ám a kabinet akcióprogramokra épített, kiszámíthatatlan
gazdaságpolitikája rontja a vállalkozások bővítésének feltételeit.
3. A lakásépítések továbbra is zuhannak, és csak visszaesésük mértéke lesz kisebb a múlt évinél.
4. Az elakadt kamatcsökkentő pálya, a bankok szigorodó hitelezési feltételei a pénzügyi szektor felől nem adnak többlet-növekedési impulzust.
5. A késve induló, forrás oldalról legyengített Nemzeti Közfoglalkoztatási Program a múlt évinél kevesebb közmunkára ad lehetőséget. A foglalkoztatás bővítése csak a versenyszféra felől várható, az államháztartásban további létszám-leépítésekkel kell számolni.
6. A kormány nem szokványos erőfeszítései ellenre sem tudja elérni, hogy az új személyi jövedelemadó-rendszernek ne legyenek károsultjai. A cégek a minimálbér és garantált bérminimum emelését végre fogják hajtani, ennél sokkal többre azonban a válság alatt legyengült profitabilitás miatt nem lesz lehetőségük.
7. Az infláció csökkenését - mind az ipari termelőit, mind a fogyasztóit - az élelmiszerek áremelkedése és az olajárak növekedéséből következő energia- és szállítási díj drágulása korlátozza.

8. A monetáris politika nem fog olyan mértékben fellazulni, hogy abból a forint jelentősebb gyengülése és/vagy a kamatfelárak újbóli meglódulása következzen.
9. A fiskális politikában a Széll Kálmán Terv nem hoz átütő eredményeket (látványos forinterősödés, kockázati felár és CDS árzuhanás), de a kabinet, ha kell, további extra, nem szokványos megoldásokkal a deficitcél tartására törekszik. Ha a túlzott deficiteljárás szabálya alól 2011-ben nem kerülünk is ki, feltételezzük, hogy a kormány konvergencia-programban lefektetett stabilizációs programját a piacok tudomásul veszik.
10. A reáljövedelmek a gyerekkedvezmények nyomán kissé emelkednek, amiből bővülhet
a fogyasztás. A háztartások nettó megtakarításai a GDP százalékában valamelyest
csökkennek, de továbbra is jóval meghaladják a válság előtti értéket.
11. A lakosság kissé bővülő fogyasztási kereslete élénkülést eredményez a kiskereskedelmi forgalomban.
12. A mezőgazdaság outputját átlagos időjárási körülmények feltételezésével vesszük számba.
13. A javuló üzleti kilátások mellett a cégek újból szerény nettó hitelfelvevő pozícióba kerülnek.
14. 2011-ben az eurót erősítő tényezők (kamatemelés, erősödő globális növekedés miatt
feltámadó kockázati étvágy) kerülnek túlsúlyra a dollárral szemben. Mindezek alapján 2-2,5 százalék közötti növekedési pálya rajzolódik ki a magyargazdaságban, mérsékelt fogyasztási és beruházási többlet mentén, a múlt évinél visszafogottabb export-importdinamika ellenére is. A foglalkoztatás 0,8 százalékkal bővülhet a munkanélküliség rátájának 0,5 százalékpontos csökkenése mellett. Az infláció 4 százalék körül alakul, amit a továbbra is erős keresleti korlát kondicionál. Az export és az import nominálisan 15 százalékkal bővül, és a külkereskedelmi mérleg aktívuma tovább emelkedik. Az ipari termelés 7,5 százalékkal növekszik, az építőipari 3,5 százalékkal, a mezőgazdaság kibocsátása 6,5 százalékkal emelkedhet. A szolgáltatások GDP termelése a 2010. évi stagnálás után kissé lendületet vesz.
Az államháztartás hiányának fenntarthatósága érdekében a kormány népszerűtlen intézkedések megtételére kényszerül; az államadósságot a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások nagyobb részéből csökkenti.
Az év végére 6 százalékos jegybanki alapkamatot, 276 forintos euró- és 200 forintos dollár-árfolyamot prognosztizálunk.

A Pénzügykutató Zrt prognózisa