Napjainkban megrendült a Kánaán kapuja: sokan az euro-rendszer végét vizionálják a görög válság kapcsán, vigyázó szemüket Spanyolországra, Portugáliára és más olyan EU tagállamokra vetve, ahol a kormányok túlköltekeztek. Erősödött a dollár, nőtt az arany ára, ésszerűnek látszik számbavenni egy hagyományos tezaurálási formát: a műtárgyak vásárlását.
Magyarországon is érvek sokasága hozható fel, 2010 tavaszán a műtárgyak vásárlása és eladása mellett. A pangó piac megértéséhez a mögöttes folyamatok felvázolása legalább annyira izgalmas, mint annak felderítése, hogy hol érdemes nézelődni (készpénzzel a zsebünkben még inkább)
Ám előbb zárjuk le a 2009.-es szezont. Nagyon nehéz helyzetben van az a szakértő, aki valós képet szeretne alkotni a hazai műkereskedelem elmúlt évi eredményeiről, idei kilátásairól, mert tavaly a vezető aukciósházak egyike, a Kieselbach Galéria kiszállt az árverések piacáról.

Kiállításokon ugyan kínált eladásra több száz nívós műalkotást, ám a vételek eredményei értelemszerűen nyilvánosak. Az már a magyar műkincspiacnak a világpiaci trendtől eltérő sajátossága, hogy míg a világon a forgalom nagyobb hányadát a kereskedőházak bonyolítják, nálunk az aukciósházaké a döntő szerep. Ha a piac egyik nagyágyúja nem árverez, az óhatatlanul felborítja a kialakult erősorrendet, és változásokat generál.

A válság - a Kieselbach árverési szünetétől eltekintve is - tavaly egyértelműen csökkentette az aukciók számát. Néhány cég (például a Polgár és a Nagyházi) kevesebb árverést rendezett, mint 2008-ban, ugyanakkor a Virág Judit Galéria, a Belvedere Szalon és az Arte tartotta aukciói számát, de kevesebb műalkotást kínáltak, írhatom úgy is: biztosra mentek. A kezdetben alacsonyabb árú műtárgyakat (zömmel grafikákat) aukcionáló - remek szakmai hátterű - Abigail Galéria és az aukciós piacon új szereplőnek számító Pintér, illetve az év közben részlegesen átalakult Ferenczi még a válság dacára bővítette kínálatát.

Az árverések nyilvános eredményei is jelezték, amit a laikusok is tudtak: a gazdasági válság hatására jelentősen csökkent a felszeletelhető „torta" mérete. A korábbinál kisebb forgalom, az alacsonyabb eladási arányok, és olcsóbb árak jelezték, hogy a válság az igazán értékes kollekciók gazdáit nem ösztönözte a gyűjtemény jobb darabjainak piacra dobására.

Ez év tavasza a gazdasági válság mélypontjáról való kimozdulás jegyében kezdődött. Még egy új aukciósház is bemutatkozott: a Blitz Galéria és a MEO révén a hazai művészeti szakma régi, jól ismert szereplőjének számító Kováts Lajos, az általa vezetett BUMBUM első festményárverésével indította a májusi aukciós idényt. Az igényesen válogatott festmény- és szoborkínálatot, a kiváló klasszikus anyagot nem kevésbé erős kortárs mezőny egészítette ki:
Az izgalommentes, tisztes árverés legtöbb tételét kikiáltási áron ütötték le, s a vevők csak néhányszor szálltak versenybe egy-egy műért.
Most már nagyüzem van: érdemes a honlapokat böngészni, órákat eltölteni egy-egy galériában végignézve a kínálatot. Kikapcsolódni az izgalmakból, nem fülelni a politika mocsáros világára, elfeledni a gazdasági válság okozta bajokat, s csak gyönyörködni a művekben. Akinek kedve (és pénze) van, még vásárolhat is. Van miből válogatni, az árak nincsenek az égben.