A pénzügyi és gazdasági válság erős hatást gyakorolt a nyugdíjeszközök állományának nagyságára, szerte a világban. A közelmúlt válságának rövid távon érzékelhető hatásait leszámítva most az az egyik legfontosabb kérdés, hogy a válság hosszú távú hatásai hogyan befolyásolják a nyugdíjeszközök szerkezetét a következő évtizedben?

A világon a nyugdíjeszközök eloszlása meglehetősen egyenlőtlen. 2009-ben a világ nyugdíjeszközeinek teljes állományából mintegy 22 ezermilliárd euróval részesedő Egyesült Államok volt a világ vezető nyugdíjpiaca a teljes állomány 11,5 százalékával rendelkező Egyesült Királyság előtt. Nyugat-Európa összevont nyugdíjeszköz állománya alig valamivel haladta meg a 20 százalékot, míg Ausztrália és Japán globális szinten egyaránt 3-3 százalékot képviselt. Ázsia valamint Közép- és Kelet-Európa (KKE) feltörekvő gazdaságai, ahol az egyes tőkefedezeti rendszerek kialakítása még korai szakaszban van, csupán elenyésző hányaddal (1,8 százalékkal, ill. 0,4 százalékkal) részesednek a globális piacból.

Miből lesz  nyugdíjjövedelem?

A nyugdíjeszközök méretét meghatározó tényezők közül az egyik legfontosabb a nyugdíjjövedelmek forrásainak összetétele. Nyugdíjazás után az állami, munkáltatói és magán forrásból származó jövedelemből álló portfolió pénzáramain belül tulajdonképpen az állami pillér határozza meg, hogy mekkora további összegre van szükség egy adott életszínvonal eléréséhez. Ezért minél nagyobb, minél bőkezűbb az állami pillér, annál kisebb lesz a tőkefedezeti nyugdíj.

Az elmúlt két évtizedben nyugdíjreformok hulláma söpört végig a világon. Ezek dinamikája és céljai a fejlett és a feltörekvő gazdaságokban ugyan eltérő volt, de a kétfajta reform típustól függetlenül jelentős hatást gyakorolt a nyugdíjpiacokra. Amikor az alapvetően állami rendszereket működtető országokban a politikai döntéshozók belátták, hogy a lakosság elöregedése miatt megrendült az állami felosztó-kiróvó rendszerek logikája és fenntarthatósága, az egyensúly és a fenntarthatóság érdekében nekiláttak a tőkefedezeti nyugdíjrendszer kiépítésének. Ezzel párhuzamosan a feltörekvő gazdaságok politikai döntéshozói lefektették vagy szélesítették az állami és az intézményes tőkefedezeti nyugdíjak rendszereit.
Egyre általánosabb az a vélemény, hogy a világon a nyugdíjrendszerek akkor választják a legjobb megoldást, ha a fenntartható állami pillért erős tőkefedezeti pillérrel kombinálják.

Az Egyesült Államokat nagyobb veszteség érte

A pénzügyi és gazdasági válságjelentős hatást gyakorolt a nyugdíjeszközök globális állományának volumenére, amely az egy évvel korábbi 23,2 ezermilliárd euróhoz képest durván 15 százalékkal csökkent és 2008 év végére 20 ezermilliárd euróra zsugorodott. A világ vezető nyugdíjpiacát, az Egyesült Államokat még nagyobb, 22 százalékos veszteség érte. Mindent összevetve a 2008-as pénzügyi válságnak a nyugdíjeszközökre gyakorolt teljes hatása az eszközök részvénypiaci kitettségétől függ. Az Egyesült Államokat ért nagyobb veszteség oka az, hogy az amerikai háztartások nyugdíjtervei jóval erőteljesebb mértékben függnek a részvényekben és a közös alapokban elhelyezett befektetésektől, mint Nyugat-Európában (különösen annak kontinentális részén).

Ugyan a nyugdíjeszközök „magához térésére" a részvényárfolyamok 2009 évi erőteljes fellendülése jótékony hatást gyakorolt, a 2007 évi szintet az eszközök még nem érték el. A veszteséget a háztartások csak akkor lesznek képesek pótolni, ha többet tesznek félre nyugdíjas éveikre, mert nem alapozhatnak kizárólag a piac fellendülésére. Ez azonban nemcsak a tőkefedezeti rendszerrel rendelkező országokra lesz jellemző (mint amilyen az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Hollandia és Svájc), hanem az olyan országokban is, ahol a felosztó-kiróvó rendszer reformja folytán a nyugdíjszínvonal visszaesik, és ha az emberek életszínvonalukat fenn akarják tartani, a csökkenést csak tőkefelhalmozással tudják ellentételezni. Ugyanez a helyzet Kelet-Európa államaiban és Ázsia feltörekvő országaiban is, az itt egyre nagyobb jólétben élő háztartások ugyanis csak most kezdtek el takarékoskodni és vagyont gyarapítani.

A megtakarítási ráta a legtöbb országban magasabb lesz, mint a közelmúltban. Európa, Ázsia-Óceánia számos országában és Amerikában a monetáris vagyon alakulását elsősorban a nyugdíjcélú megtakarítások erősödése fogja meghatározni.

(Forrás: Allianz, OECD, jegybankok, statisztikai hivatalok)

(Folytatjuk)