A csütörtökön tartott brit parlamenti választások nyomán a tizenhárom éve ellenzékben politizáló konzervatívoké a legnagyobb alsóházi frakció, de ahhoz nem elégséges létszámú, hogy a toryk önállóan többségi kormányt alakíthassanak.David Cameron konzervatív pártvezető ezért tárgyalási javaslatot tett a harmadik legnagyobb parlamenti erőt alkotó Liberális Demokratáknak. Több különböző szintű előzetes megbeszélés után a két párt küldöttségei vasárnap ültek először hivatalosan tárgyalóasztalhoz Londonban.

Ha figyelemmel kísérték a brit választási küzdelmet emlékezhetnek arra, hogy az angol liberális, munkás és konzervatív párt egyértelmű és világos üzenetekkel szólította meg a brit választókat. A pártprogramokat hosszas szakértői munkával készítették el, nem a választás pillanata ihlette őket, hanem a hosszútávú gondolkodás.

Talán ennél is fontosabb, hogy a brit pártok manifesztumai arra is kitértek, hogy milyen áldozatokat kell vállalniuk a polgároknak ahhoz, hogy e programok megvalósulhassanak. A május 10.-i tárgyalások arra engednek következtetni, hogy a pártok a saját elképzeléseik mindenáron való érvényesítése helyett fontosabbnak tartják a kompromisszumok keresését, hátha együttesen a bajban lévő brit gazdaságon hamarabb és hatékonyabban lehet segíteni.

Szerintem érdemes lenne néhány közép-kelet európai ország - egymást ősellenségnek, megsemmisítendő riválisnak tartó - pártjainak tanulmányútra küldeni politkusaikat.
Hátha tanulnának valamit.