Az amerikai nyugdíjrendszer jelentős változásokat élt át. Az Egyesült Államokban az állami pillér alapnyugdíjnak tekinthető ellátást nyújt, amely az átlagos kereső nyugdíjazás előtti jövedelmének 38,5 százalékát pótolja. A háború utáni demográfiai robbanás alatt született generáció közeledő hulláma miatt az amerikai társadalombiztosítási rendszer jelentős kihívásokkal néz szembe a jövőben.
A következő két évtizedben ugyanis az 1946 és 1964 között született generáció, mintegy 78 millió fő megy nyugdíjba. Az ellátás egyre növekvő mértéke az állami kiadásokat jelentősen meg fogja emelni, erősen megterheli a jelenleg többlettel rendelkező társadalom-biztosítási kasszát és a szövetségi költségvetést. A nyugdíjak védelméről szóló 2006-ban meghozott törvény mélyreható változásokat vezetett be a munkáltatói nyugdíjak területén, és a szolgáltatással meghatározott (DB) rendszerek finanszírozására, eszközeik értékelésére vonatkozóan új szabályokat állított fel, amelyek lehetővé teszik a munkáltató által finanszírozott járulékkal meghatározott (DC) rendszerekbe történő automatikus átjelentkezést. Javított a törvény a nyilvánosságra hozatal szabályain is.

Hogy működik a rendszer?

Az USA munkavállalói jelenleg elsősorban vagy kizárólag az ún. 401(k) rendszerbe fektetik nyugdíjcélú megtakarításaikat. A 401(k) rendszerben való részvétel önkéntes, az adóalapból levonható járulékot a munkáltató és a munkavállaló egyaránt befizetheti, majd a befizetett járulékot a munkavállaló döntése szerint fektetik be, aki nyugdíjazásakor egyösszegű ellátásban részesül.

Az Egyesült Államokban működő járulékkal meghatározott (DC) rendszerek sikerének kulcsa a 401(k) rendszer. A rendszer létrejötte indította be ugyanis a DB rendszerekből a DC rendszerekbe történő átjelentkezést, amelynek nyomán megtörtént a nyugdíjcélú megtakarítások "individualizálása".

Tíz év múlva?

Az állami, vállalati és magán nyugdíjrendszerek által a pénzügyi és gazdasági válság miatt elszenvedett veszteségek a nyugdíjrendszerek jövőbeli alakulását tekintve jelentős következményekkel járnak. Bár a nyugdíjpiac 2009-ben gyorsan túltette magát a válságon, és az év végére elérte a 11,1 ezermilliárd eurót, az amerikai piacnak a veszteségek maradéktalan felszámolásához és a 2007-es szintre való visszatéréshez valószínűleg még két-három évre lesz szüksége.
A nyugdíjeszközök állományának összetett éves növekedési üteme (CAGR) várhatóan 3,6 százalék lesz, így az állomány 2020-ra eléri a 16,3 ezermilliárd eurót. Ez nettó értéken 5,2 ezermilliárd euró növekménynek felel meg. 2013-ra nyugdíjeszközök állománya várhatóan eléri, sőt meg is haladja a 2007-ben (a harmadik negyedévben) regisztrált 13,1 ezermilliárd eurós történelmi csúcsot.

(Forrás: Allianz, OECD, jegybankok, statisztikai hivatalok)